Paraziták kiirtása a szervezetből

Potyautas paraziták, végállomás!
A parazita és a gazdaegyed életközössége az élővilág különös kapcsolata. A parazita élősködőként élete nagy részét a gazdaegyedben éli le, belőle táplálkozik, rontja az életkilátásait, csökkenti szaporodási esélyét, esetleg betegséget okoz neki, de csak ritkán pusztítja el. A gazdaegyed igyekszik megszabadulni a hívatlan vendégtől, de erre csak annyi energiát fordít, amennyit muszáj. Ez a „kutya-macska” kapcsolat esetenként egy életre szól, akár egy „különös házasság”.

A paraziták között vannak mikroméretűek, mint a vírusok, viroidok, prionok, baktériumok, gombák és protiszták, és vannak makroméretű élősködő állatok, ilyenek a férgek, atkák, tetvek. A paraziták egy része ártalmatlan, mások veszélyesek. A bélféreg például elvonja a táplálékot a gazdaszervezettől, a malária kórokozója viszont mérgező melléktermékeket termel a vérben. Az élősködő gyakran ugródeszkának használja a gazdaegyedet – például a tüsszentéssel tovább fertőzünk másokat is.

A fertőzöttség gyakran odavezet, hogy az egyed kirekesztődik környezetéből, társai elzárkóznak tőle, szexuális és szociális kapcsolatai megsínylik állapotát. A fertőzéssel szembeni küzdelem kimeríti az alanyt, a védekezésre olyan sok energiája mehet el, hogy ez végső soron megrövidítheti életét.
A védekezés többfrontos: irányulhat a fertőzés elkerülésére, a táplálék, az élőhely kiválasztásával, a szexuális partner gondos megválasztásával. A már megtörtént fertőzés esetén immunreakcióval válaszol a szervezet. A vérszívó szúnyog csípésére is azonnali adekvát válasz érkezik.

A szúnyog ugyanis először nyálat juttat a szövetekbe, csak utána tud testnedveket felszívni. A szervezet felismeri az idegen anyagot és kicsapja annak alkotóelemeit. A védekező mechanizmus a gerincesekben igen összetett. A B-limfocita és T-limfocita sejtek az idegen antigéneket felismerik, immunglobulin molekulákat kötnek hozzájuk, majd elpusztítják őket. Az immunológiai védekezéssel szemben azonban a parazita maga is biokémiai eszközökkel védekezik.

Saját fölismerhetőségét csökkenti, vagy az immunrendszert félrevezetve, annak támadását hamis célpont felé tereli, esetleg a gazdaszervezet ellenanyagait saját hatóanyagával támadja. A maláriát okozó lázállatka (Plasmodium sp.) az immunrendszer támadásait az említett trükkök kombinációjával védi ki.

Gyógyhatású növények

Hogy ezt mennyire eredményesen teszi, azt jól bizonyítja, hogy évente 250 millió ember betegszik meg maláriában a Földön.
Az élősködőkkel szembeni védekezés olyan régi, mint maga az élet. Az emberiség fegyvertárában a genetikailag kódolt fegyvereken túl még a megfigyelések és tapasztalatok alapján kidolgozott gyógyító eljárások és készítmények is rendelkezésre állnak.

Az Indiában honos dísznövény, a vörös jázmin leveleit és magját például régóta jó eredménnyel használják a helybéliek. Leveléből gyógykenőcsöt készítenek az élősködők által okozott bőrfertőzésekre. Érett, pirított magja a hasmenés, láz és angolkór kezelésére szolgál. A levélből készült kivonat enyhíti a hasüregi fájdalmakat.

sóskaborbolya kérge és gyökere már az ókori Egyiptomban is használták preventív céllal a pestis elkerülésére. Németországban a szem betegségeit a főzetéből készült borogatással kezelik, Oroszországban vérnyomáscsökkentőként használták a népgyógyászatban. Fertőtlenítő hatású, elpusztítja a sebfertőzést okozó baktériumokat, a vérhast, kolerát, húgyúti és hüvelyi fertőzést okozó mikroorganizmusokat. Erősíti az immunrendszert, hatékony az ízületi gyulladás, szemhéj- és kötőhártya-gyulladás ellen.

Az egyiptomi hölgyek az illatos mirha égetésével űzték ki otthonaikból a legyeket. A kínaiak használták sebkenőcsként, menstruációs zavarok kezelésére, rendellenes vérzésre, aranyér kezelésére, és fekélyes sebek gyógyítására. A biblia többször említi a mirhát, egyszer szent kenőcsként, másszor megtisztító gyógynövényként hölgyeknek, vagy éppen illatszerként. A mirha erősíti az emésztőrendszert, védi a májat a mérgező anyagoktól és segíti működését. Gazdag kálium, nátrium, szilikon, cink és klór tartalma megtisztítja a szervezetet a salakanyagoktól.

szegfűszeg olaj egyetlen magyar konyhából sem hiányozhat. De talán nincs mindenki tisztában azzal, hogy nemcsak sajátos ízt ad ételeinknek, de a szegfűszegolaj még a az emésztőrendszer simaizmaira is nyugtatóan hat. Eugenol nevű hatóanyaga erős antioxidáns, elpusztítja a bélparazitákat, mikrobákat, gombákat. Erősíti az immunrendszert és a szervezetet energiával tölti fel.

Az argentin lángfa kivonata, mint neve is mutatja a dél-amerikai népek medicinája több mint ezer éve. A múlt század 70-es, 80-as éveiben végzett kutatások bebizonyították hatékonyságát a vírusos fertőzések, paraziták, és a rák különböző fajtáival szemben. Segítséget nyújthat az ízületi gyulladás és a herpesz kezelésében. Jelentős mennyiségben tartalmaz C-vitamint, cinket, szelént, vasat, magnéziumot, mangánt, A- és B-vitaminokat. Számos bizonyítékkal alátámasztott gombaölő hatása miatt is nagy megbecsülésnek örvend.

fekete dió Európában évszázadok óta használt gyógyír különböző betegségekre. A fekete dió zöld burkában talált festékanyag természetes jódot tartalmaz, ami fertőtlenítő hatású. A termés hatóanyagai megölik a parazitákat, hengeres és gyűrűs férgeket. Emellett hatásosnak bizonyult olyan bőrbetegségek kezelésében, mint a herpesz, a kelés, ekcéma. Mangán tartalma fontos az idegi, agyi funkciók számára. Számtalan fontos anyag található még benne, így például, magnézium, kalcium, szelén, vas, klór, A-, C-, B1-, B2– B6-vitaminok.

házi dió szerotonin hatóanyaga telítettségérzetet okoz, ezért áldás a súlyproblémákkal küszködőknek. A gyomor és bélhurut kezelésében hatékony. Junglan nevű hatóanyaga fontos az élősködőkkel szembeni védelemben.

Laboratóriumi és klinikai kísérletek bizonyítják, hogy a grapefruit mag kivonata 800 vírus és baktérium fajta, közel 100 féle gomba és még számos élősködő ellen hatásos. Rendkívüli hatásfokkal fertőtlenít, amellett, hogy nem károsítja a környezetet. Az USA-ban elterjedt a kórházépületek padlója, a lepedők és orvosi eszközök tisztítószereként. Thaiföldön sikeresen helyettesítették vele a klórt az ivóvíz tisztításához. Ami a leghihetetlenebb, hogy a bélbarát baktériumokat viszont megkíméli.

fokhagyma a magyar népgyógyászatban is régóta ismert. Jótékony hatását a keringési rendszerre, szívre, tüdőre, emésztésre felesleges lenne itt ecsetelni. Vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag összetétele és az immunrendszerre gyakorolt erősítő hatása miatt azonban feltétlenül helyet kell szorítani számára a paraziták elleni fegyvertárban.

A felsorolt gyógyhatású növények természetes hatóanyagai évszázadok, sőt évezredek során már bizonyítottak. A jelenkor feladata „csupán” az volt, hogy ezen képességeket egy készítménybe sűrítse.